Üdv ismét!
Az új regényem első kötete el is készült. Bezony túl sok szabadidőm volt mostanában.
Egyenlőre 46 oldal (A4-es lap, 11-es betűméret, Cambria típus) , de majd még szerintem írok hozzá pár dolgot. Csak a szokásos átnézés közben, gyakran azon kapom magam "Ez így nem jó, inkább így írom." vagy "Ide még férne pár sor" esetleg "Ez több magyarázatra szorul". Aztán már írok is. Majd döbbenten veszem tudomásul, hogy megnövekedett az oldalak száma. Itt is ez lesz. Az egyik fejezetet ferde szemmel méregetem, miközben a hangosan hümmögök: "Te itten túl kevés vagyol". Oda még írni kell valamit.
Apropó! Az első kötet címe: Remény és Áldozat. Az egész regény címén még rágódom. Tényleg nem tudom mi legyen. Valami olyan kellene ami jól cseng, amire felkapják az emberek a fejüket és érdeklődve csapják fel az első oldalt.
No de hogy ne hagyjalak titeket üres kézzel megkapjátok az Első Kötet elején szereplő kis írást. Ez egy jóslat, ami utal egyben a történetre is. Direkt írtam ilyenre, értelmet majd a kötet elolvasásakor nyer. Meg szó is lesz majd benne az írójáról. Íme:
„A Nap fel jő az égre, a Hold alá bukik. A világ megfordul és új arcát mutatja a csillagoknak. A hegy kimagaslik, a völgy pedig alant terül. Változások szele fúj, de az eső… az eső az mindig elmossa a könnyeket. A kétvérű összefolyik, olvadásnak indul az élet, melyet szilárdan kötött láncokkal magához a Világnak Fészke. De a Megosztott Szívű Remény fellázad önnön fellegei ellen. Lerázza az esőt, átöleli a Szelet és együtt fújnak tovább.”
Részlet az "Égi Áldás, Földi Átok" című könyvből. A Vér Fellegei, 6/2
A második kötetet körmölöm éppen, annak is a második fejezetét. Szóval haladok mint a gőzmozdony. Később is fogok még írni.
Legyetek jók és Boldog Új évet, ha addig mégsem ragadok billentyűzetet.
